Eithne Patricia Ní Bhraonáin (Enya Brennan)
Zenéjét világszerte ismerik, albumai szinte minden zenebutikban megtalálhatóak és majdnem olyan híres, mint Madonna vagy Whitney Houston. Mégis a legtöbb ember csak a zenéjét ismeri fel, magát az énekesnőt nem. Enya tett és tesz róla hogy ez így is maradjon: "Néhány művész élvezi, hogy nagyobb lett, mint a zene. De amit választottam, nem kapcsolom össze magammal. A mai napig az emberek nem ismernek fel, ha a hotel előcsarnokában sétálok. Az emberek ismerik a zenét. 'Ez Enya' - mondják Ez jól esik nekem, és jó a zenének."
Az ír énekesnő egy olyan családba született, ami híres az ír tradiciós zenéről. 1961. május 17-én látta meg a napvilágot egy Gaoth Dobhair (angolul Gweedore) nevű faluban ami észak-nyugat Írországban fekszik és az egyik legnagyobb központja az ír nyelvnek. Apja, Leo Ó Bhraonáin (Leo Brennan), egy közeli faluban vezetett kocsmát, anyja, Máire Ní Dugáin (Mary "Baba" Duggan) zongorát tanított a helyi iskolában. Enya ötödikként született a négy fiú (Ciarán, Pól, Leon, Bartley) és a négy lány (Máire, Deirdre, Olive, Bridín) közül és az Eithne Ní Patricia Ní Bhraonáin nevet kapta. Neve, Eithne, egy kelta istennő neve volt. 1972-ben a Millford Kollégiumba ment klasszikus zenét és művészetet tanulni (meglepően jól festett vízfestékkel is).
Hogy népzenéjüket terjesszék, Enya két bátyja, Ciarán és Pól, és két nagybátja, Pádraig Ó Dugáin és Noel Ó Dugáin megalapították az "An Clann As Dobhar" együttest 1968-ban. 1973-ban csatlakozott Maire Brennan - Enya nővére - a bandához, akik már nevüket "Clannad"-ra (családot jelent) változtatták. 1980-ban aztán Enya is beszállt a zenekarba a turnék miatt, legtöbbször háttér-vokálként és ritkán billetyűsként. Az 1982-es "Fuaim" albumon szerepelt, valamint a "Crann Ull"-ban (nem hivatalos, de tisztán hallható a "Strange Day In The Countryside" című számban).
Nicholas John Ryan, aki az együttes producere és menedzsere volt, kivált a Clannadból 1982-ben, magával vitte feleségét, Romát, és Enyát is, mert bízott abban, hogy Enyában óriási tehetség lakozik és még tovább akarta képezni őt. Nicky távozása a Clannadból meglehetősen heves volt, bár az igazság az volt, hogy az erős érzelmek lassan elszálltak. Enyának pedig talán elege lett, hogy mindig úgy kezelték, mint a "kis testvért". Ezután Artane-ben – északra Dublintól - élt Nickyvel és Romával egy házban. A házban kiépítettek egy stúdiót, az Aigle-t. Itt vették fel (és veszik fel ma is) Enya szinte összes számát. Christy Moore Ordinary Man c. albuma is itt lett elkészítve, amelyben három számnak Enya adta a kórusát. A Clannad korábbi menedzsere, Fachtna O'Kelly, azt tanácsolta Enyának, hogy kezdje a szólókarrierjét filmzenék megkomponálásával.
1984-ben már jött is az első megbízás David Puttnam filmproducertől, akinek Roma elküldte Enya egyik kazettáját. Egy álomszerű és romantikus zene megkomponálása volt a cél a '60-as évek hangulatával. A film címe The Frog Prince (Francia Rómeó vagy Francia Lecke) volt. A következő megbízás 1986-ban jött a BBC-től. A csatorna egy keltákról szóló 6 részes sorozat (The Celts - A kelták) zenéjének megírását kérte Enyától. Ez a filmsorozat a kelták történetéről és a kelta törzsek kultúrájáról szólt. Azt mondják, Enya már a film forgatása előtt megírta, és a film készítői a filmezés alatt hallgatták meg, ami segített megteremteni az egész hangulatát. A BBC úgy gondolta, hogy a sorozathoz írt számok külön is megállnák helyüket, így 1987-ben "Enya" címmel megjelent az énekesnő első albuma. Az egyetlen angol nyelvű szám az albumon, az "I Want Tomorrow" ezt követően az ír slágerlisták élére állt, amivel elkezdődött Enya karrierje.
Rob Dickinsnek köszönhetően -akinek nagyon tetszett Enya zenéje- leszerződött a Warner Music-kal (WEA) és egy évvel később (1988-ban) új albummal állt elő. A "Watermark" példátlan sikert aratott az "Orinoco Flow"-val. Egy törékeny, éteri, titokzatos szám, ami nem követett semmiféle divatot, és mégis meghódította a világot. Az albumból világszerte 8 millió példány fogyott el és több számot filmzeneként is hallhattunk a Green Card (Zöldkártya) és a L.A. Story (Az őrült város) című filmekben. 14 országban lett platinalemez. Ha azt hinnénk a "Silver Lady" nem képes újabb meglepetéseket okozni, tévedünk. Pár év hallgatás után 1991-ben jelent meg a "Shepherd Moons" album, mely talán a legsikeresebb Enya album volt. Az Egyesült Királyságban 199 héten át szerepelt a listákon és 11 millió példányban fogyott. Az albumért elnyerte a Grammy díjat a "Legjobb New Age Album" kategóriában.
1992-ben újra kiadták az 1987-es "Enya" albumot, amely most a "The Celts" címet kapta. Az album új borítót kapott, de a számok ugyanazok maradtak. Az 1995-ben megjelent "The Memory Of Trees" folytatta a sikerlistát, az albumot egy újabb Grammy-díjjal jutalmazták. 1997-ben két válogatásalbum jelent meg. Az egyik a "Paint The Sky With Stars", amely az énekesnő válogatott dalait tartalmazza a '87-'97 időszakkal bezárólag. A lemezen két új dal is napvilágot látott: az "Only If..." és a címadó "Paint The Sky With Stars". A másik kiadvány a 3 CD-t tartalmazó "A Box Of Dreams", melynek "Oceans" lemeze a PTSWS dalait tartalmazza kicsit átdolgozva, a "Clouds" lemez, mely az instrumentális szerezeményeknek adott helyet, és a "Stars" korong, melyet a klasszikus dalok foglalnak el. 1997-ben autóbalesetet szenvedett Ryanékkel együtt, de szerencsére semmilyen komolyabb baj nem történt, és egy nap múlva ki is engedték a kórházból. Még ebben az évben megvásárolta az Dublin külvárosában álló 160 éves Ayesha kastélyt majd renoválás után oda is költözött. Ezekben az években többnyire hozzájárult filmzenék készítéséhez, és csak ezek után tért vissza ismét a stúdióba.
Öt éves hallgatás után, 2000 végén megjelent az "A Day Without Rain". "A cím egy lelkiállapotra utal, leginkább egy nyugodt napra, amikor nincs eső. Mi Írországban rengetegszer kapunk égi áldást, minden évszakban. Vannak olyan napok, amikor nem történik más, csak esik. Aztán egyszercsak kisütött a Nap. Ez akkor volt, mikor megírtam a címadó dalt, mi másnak nevezhettem volna el?” - mondta Enya az albumról. Kezdetben nem tűnt akkora sikernek mint elődei, de egy tragikus esemény következtében hirtelen megnőtt a kereslet utánna. A new yorki World Trade Center elleni terrortámadás képeihez ugyanis az "Only Time" zenéjét használták fel. Ennek hatására felkerült az európai és amerikai listák élére is. 2002-ben "A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége" című filmhez írt két új dalt. Az így keletkezett "May It Be"-ért jelölést kapott az Oscar-ra "legjobb eredeti dal" kategóriában. 2002-ben Enya Golden Globe díjat és öt World Music díjat kapott: "2001 - legjobb New Age énekes", "2001 - legjobb Ír előadó", "2002 - legtöbb lemezt eladó női énekes", "2002 - legtöbb lemezt eladó New Age előadó" és "2002 - legtöbb lemezt eladó Ír előadó" kategóriákban. A németországi "Echo Awards"-on is tarolt az "Only Time"-mal. 2002-ben egy 4 CD-ből álló kollekció jelent meg. Az "Only Time: The Collection"-t Enya és Nicky válogatták össze és olyan számok is felkerültek rá, amik csak eddig csak a szólóalbumokon kaptak helyet.
Segély fellépéseket szervezett és játszott a pápának, a svéd királynak, és az angol királynőnek, de ezek a munkájához szükséges előre elkészített felvételeket is tartalmaztak, amíg játszott és lehető legjobban próbált ehez igazodva énekelni, ezek nem igazi élő előadások voltak. „Szeretném ezt az igazán nagyszerű dolgot csinálni” - mondja Enya az élő előadásokról. „A következő évben megpróbálunk legalább egy élő TV felvételt megvalósítani egy katedrálisban vagy valahol máshol, jónéhány ember – zenekar, kórus – bevonásával. Fantasztikus volna kipróbálni. Igaz, hogy nem lehet ugyanazt a hangzást elérni, de kétségtelenül a zenét vissza lehet adni egy élő előadás kedvéért. Ebben egészen biztosak vagyunk.” Zenéje megtalálható az L.A. Story-ban (Az őrült város), Green Card-ban (Zöldkártya), Toys-ban (Játékok), Tom Cruise/Nicole Kidman filmjében, a Far and Away-ben (Túl az óperencián), és Martin Scorcese Age Of Innocence (Az ártatlanság kora) c. filmjében is szerepelnek. Az "Only Time" szerepel a Sweet November-ben (Édes november).
2004-ben a japán Panasonic cég megbízta egy reklámzenével, így született meg a "Sumiregusa" (Vad Ibolya). Ennek hatására a japán Warner Music bejelentette, hogy új album fog megjelenni. A hivatalos oldal (http://enya.com) egy közleményt adott ki, mely megcáfolta ezt a pletykát. Információink szerint a következő Enya album idén novemberben fog megjelenni, amiről egyelőre semmit sem árult el az énekesnő.
Enya 45 milló eladott lemezzel beírta magát a '90-es évek legsikeresebb énekesnői közé. Bár kiadásait az ő nevén jegyzik, az eredmény három ember munkája: Eithne, aki énekel, írja és játsza a darabokat; Nicky Ryan, producere, hangmérnöke és társszerzője; és Roma Ryan, aki csodálatos dalszövegeket ír. Ha valamelyikük Enya pályafutása előtt nem lett volna, "Enya" nem létezne.
Enya autogrammcíme:
Enya c/o Warner Music (UK) The Warner Building 28 Kensington Church St. London W8 4EP UNITED KINGDOM
|