968-ban Brian May és Tim Staffell - mindketten a London's Imperial College hallgatói - úgy döntöttek, hogy együttest hoznak létre. Brian egy felhívást tett közzé az iskola hirdetotábláján "Ginger Baker típusú" dobos számára, és egy fiatal orvostanhallgató - Roger Meddows Taylor - jelentkezett, és megkapta a munkát. Az együttest SMILE-nak hívták.

A Smile 1969-ben leszerzodött a Mercury Recordsszal, és még ugyanabban az évben elkészítették elso stúdiófelvételüket a Trident stúdiónál. Tim Staffell az Ealing College of Art muvészeti foiskolára járt Freddie Bulsarával, és bemutatta ot a bandának. Freddie hamarosan lelkes rajongójuk lett.

Sajnos, 1970-ben - mivel úgy tunt, hogy semmi nem történik velük - a Smile úgy döntött, hogy elég volt. Tim kilépett, és csatlakozott egy Humpy Bong nevu együtteshez. Freddie otthagyta a Wreckage nevu bandáját, és társult Briannel és Rogerrel - minden így kezdodött...

Freddie megváltoztatta a nevét - Mercuryra, megváltoztatta az együttes nevét - Queenre. John Deacont kérték fel meghallgatásra basszusgitárosnak, miután három ideiglenes basszistát kipróbáltak.

1971. februárjában Johnt - mint a Queen negyedik tagját - bevették az együttesbe. A banda fáradhatatlanul próbált, és néhány kisebb fellépésen vett részt az Imperial College-on, szuk baráti kör számára. Azután felkínálták nekik a lehetoséget, hogy próbálják ki az új De Lane Lea nevu lemezstúdiót. Az új berendezések kipróbálásáért cserében viszont ingyen demó felvételeket készíthettek.

1972-ben lemezfelvételi és -kiadási szerzodéseket kötöttek a Trident stúdióval; abban az évben mindössze heti 60 fontot fizettek nekik. A Queen csak a szabad stúdióidot kapta a Tridentnél, ahol nekiláttak, hogy elkészítsék az elso albumukat.

1973-ban a Trident és az EMI lemezszerzodést kötött a Queennel, és júliusban jelent meg QUEEN címmel az elso albumuk. Az együttes nagy lehetoséghez jutott, részt vehetett az elso jelentos koncertkörútján a Mott The Hoople elozenekaraként. A turné 1973. novemberében kezdodött Leedsben, és sokak szerint a Queen több volt, mint egyszeru elozenekar...

A QUEEN II 1974. márciusában jelent meg; már korábban is kiadhatták volna, de volt egy kisebb nyomtatási hiba a borítón, és a banda ragaszkodott a kijavításához. 1974. márciusában vette kezdetét elso önálló brit turnéjuk Blackpoolban. Áprilisban az együttes a Mott The Hoople vendégeként elvállalta az elso amerikai turnéját, azonban májusban - a turné kellos közepén - May májgyulladással ágynak dolt, és a hátralévo fellépéseket le kellett mondaniuk.

A harmadik albumon Brian nélkül kezdtek el dolgozni Roy Thomas Baker segítségével. Mihelyt Brian valamelyest jobban érezte magát, bevonult a stúdióba, hogy felvegyék a gitárszólóit, habár még mindig elég beteg volt, és sok idot töltött a stúdióbeli felvételek között a fürdoszobában émelyegve. De végül is az album elkészült, és a SHEER HEART ATTACK 1974. novemberében jelent meg. Az Atlanti-óceán mindkét partján nagy siker volt, és a világ ráébredt arra, hogy a Queen olyan együttes, amellyel számolni kell.

1975. januárjában a Queen átrepült az Államokba az elso önálló turnéjára. Rendkívül sok jegy elkelt, a kereslet akkora volt, hogy több koncertet kellett adniuk; két show-t egy napon ugyanazon a helyszínen, és mégis minden jegy elkelt. Néhány fellépést azonban ezen a turnén is le kellett mondaniuk Freddie komoly torokproblémája miatt. O azonban erot vett magán, és amennyire ez lehetséges volt, teljesítette feladatát, habár az orvosok lebeszélték róla. Szintén 1975. januárjában a Queen megbízta Jim Beach ügyvédet, hogy egyezzen meg a Tridenttel a szerzodéseik felbontásáról, mivel a Trident nem volt olyan segítokész, amilyennek kellett volna lennie, és a banda megelégelte ezt a helyzetet. Az elso kanadai fellépésük Edmontonban volt április 2-án, ahol a Kansas elozenekaraként szerepeltek.

1975. áprilisában a Queen elsoként látogatott el Japánba is. Amikor megérkeztek a repülotérre, több mint háromezer rajongó fogadta oket, mivel a Sheer Heart Attack listavezeto volt akkortájt Japánban. 1975. májusában Freddie kapta a dalszövegírók szövetségének Ivor Novello-díját a Killer Queenért.

Júniusban a Queen nekilátott az új album elkészítésének. Augusztusban a Tridenttel való kapcsolatuk - nagy megkönnyebbülésükre - véget ért, és szeptemberben John Reiddel kötöttek új szerzodést. Amikor az együttes 1975-ben úgy döntött, hogy megjelenteti a Bohemian Rhapsodyt, mindenki azt mondta, hogy túl hosszú - 5 perc 55 másodperc -, és nem lesz belole nagy sláger. Freddie azonban adott egy másolatot egy barátjának és Kenny Everett lemezlovasnak - mondván, hogy személyesen neki adja, és nem szabad lejátszania az éterben. O azonban természetesen megtette - tizennégyszer két napon belül! Akkortól kezdve minden jelentosebb rádióállomás játszotta a számot, teljes terjedelmében. Hatalmas siker volt, és a kor elso számú együttesévé tette a Queent. A kislemez számára készült videót - amit Bruce Gowers rendezett, felhasználva a banda saját ötleteit - tartják az egész "kliporület" kiindulópontjának. A bohém rapszódia kilenc hétig maradt a brit slágerlisták élén.

Az album - abban az idoben - az egyike volt a legdrágábban rögzített lemezeknek, de amikor az A NIGHT AT THE OPERA 1975. novemberében megjelent, már masszív slágernek számított, és az együttes elnyerte érte az elso platinalemez díját. Freddie még az elso Queen album számára tervezett egy emblémát, amit átdolgoztak, és az A Night At The Opera borítójaként használtak fel. A híressé vált címer tartalmazza az együttes csillagjegyeit; két tündért a Szuz, egy tengeri rákot a Rák és két oroszlánt az Oroszlán jegyeknek megfeleloen. A lemez kiadását megünneplo partit az exkluzív London's Colosseum Theatre Opera Barjában tartották.

1976. januárjában Freddie-t Ivor Novello-díjjal jutalmazták a Bohemian Rhapsodyért. Szintén januárban a banda elindult harmadik amerikai turnéjára, melynek során - egészen márciusig - bejárták egész Amerikát. Azután egyenesen Japánba repültek, ahol ismét meleg fogadtatásban részesültek. Addigra már mind a négy Queen album felkerült a brit 20-as listára, ami hallatlanul nagy siker volt. Az együttes hatalmas japán koncertturnén vett részt, majd Ausztráliába repültek. A Down Under turné a Perth Entertainment Centre-ben kezdodött. A turné után visszarepültek Nagy-Britanniába, hogy nekilássanak a következo album - az A Day At The Races - elkészítésének. A lemezfelvétel azonban szünetelt addig, amíg a banda egy rövid brit turnét tartott.

1976. szeptember 18-án a Queen úgy döntött, hogy köszönetet mond a rajongóinak, és így egy valóban féktelen stílusú óriási szabadtéri koncertet adtak a londoni Hyde Parkban. A nézok száma megközelítette a 150-200 ezret, ami a legnagyobb közönség volt akkortájt, mely elott a banda valaha is játszott, és mindmáig a legnagyobb Hyde Parkbeli koncertnek számít.

Az A DAY AT THE RACES albumot 1976. decemberében jelentették meg. Az együttes minden tagja részt vett egy különleges lóversenyen a Kempton Parkban, hogy népszerusítse a lemezt, és az EMI által szponzorált "Day At The Races Stakes" versenyen mindannyian ugyanarra a lóra fogadtak - anélkül, hogy beszéltek volna errol egymással elotte -, és a ló nyert! Öt nappal az album megjelenése elott, a megrendelések száma meghaladta a fél milliót, ami az EMI-nál regisztrált legnagyobb megrendelésszámnak számít.

Még csak négy nap telt el 1977-bol, és a Queen máris úton volt Amerikába a következo koncertkörútjára. Januárban, februárban, sot még márciusban is állandóan úton voltak - az USA-ban és Kanadában. Roger úgy döntött, hogy a turné után egy szólófelvételt készít, melyet saját maga finanszírozott. Az "I Wanna Testify" augusztusban jelent meg. 1977. májusában a Queen Stockholmba repült, és kezdetét vette egy hatalmas európai turné. A londoni Earls Courtbeli koncerten láthatta a közönség a "Korona" világítóberendezést, ami 54 láb széles, 26 láb magas volt, és 5000 fontot nyomott. Mindez az együttesnek 50 ezer fontjába került.

1977. októberében elso alkalommal kérték fel a fan club tagjait az együttes egyik klipjében való részvételre. A We Are The Championst a New London Theatre-ben vették filmre. Miután a legelso felvétel befejezodött, a banda a színpadon maradt, és egy rögtönzött show-t mutatott be, hogy köszönetet mondjon mindazoknak a rajongóknak, akik megjelentek, és olyan keményen dolgoztak. 1977. októberében az együttes megkapta a Britannia Díjat a listavezeto bohém rapszódiáért.

A NEWS OF THE WORLD albumot 1977. október 28-án jelentették meg. A borító egy rajz volt, amit Roger Kelly Frees sci-fi színésznél látott. Megkérdezte tole, hogy átdolgozná-e az illusztrációját az album borítója számára, és Frees rögtön beleegyezett.

Novemberben ismét az Egyesült Államokba utaztak, és próbaeloadásokat tartottak a közelgo turnéjuk elott. Ez volt az elso alkalom, hogy a banda pénzügyeit intézok hozzájárultak ahhoz, hogy kibéreljenek egy magánrepülogépet a turnéra – ez az utazást sokkal komfortosabbá tette az együttes tagjai számára. November 11-én kezdodtek a koncertek, ebben az esztendoben a második amerikai turnéjuk. Éppen az utolsó pillanatban érkeztek vissza Nagy-Britanniába, hogy családi körben tölthessék a karácsonyi ünnepeket. Ezen a karácsonyon a We Will Rock You 12 hét után került le a francia listák élérol, és a We Are The Champions követte.

1978. februárjában a Queen úgy döntött, hogy létrehozza a banda saját menedzsmentjét. Elbúcsúztak John Reidtol – sokkal barátibb módon, mint annak idején a Tridenttel történo szakítás során. Az erre vonatkozó szerzodést tulajdonképpen Freddie Rolls Royce-ának hátsó ülésén írták alá a We Will Rock You klipjének Roger surrey-i házának hátsó kertjében történo forgatásának szünetében. Rövid európai koncertturné kezdodött 1978. áprilisában, ismét Stockholmban. Júliusban a banda elkezdett dolgozni az új albumán, amit Montreux-ban és Franciaországban vettek fel – elso alkalommal készítettek felvételt Nagy-Britannián kívül.

A soron következo kislemez – a Bicycle Race – színhelyéül a Wimbledon Stadiont választották, ahol ötven meztelen lánnyal rendeztek kerékpárversenyt. A kislemez eredeti borítója az egyik lány meztelen hátsóját ábrázolta, de – köszönhetoen néhány ország heves tiltakozásának – végül is bugyit kellett felvennie! Újabb turné kezdodött októberben az USA-ban és Kanadában.

Novemberben 10-én jelent meg a JAZZ címu album. A borító tartalmazott egy kihajtható posztert a meztelen kerékpárversenyrol, de az amerikaiak ezt letiltották a tényleges borítóból, és helyette beraktak egy jelentkezési lapot. A Jazz megjelenése alkalmából rendezett partit New Orleans-ban tartották, és azóta bekerült a történelembe.

Az együttes saját maga szervezte a partit azért, hogy meghívja mind az EMI-t, az európai lemezkiadóját, mind pedig az Elektrát, az amerikai képviselojét. Ez volt az elso alkalom, hogy a két cég vezetoi találkoztak, és mindketten megerosítették, hogy minden vezeto beosztású alkalmazott részt vett az összejövetelen. A parti kétségkívül igen jelentos esemény volt. Sárbirkózók, törpék, félmeztelen pincérnok és egy csomó egyéb különös és csodálatos szereplo részvételével zajlott.

Az észak-amerikai turné december végén fejezodött be, és karácsonyra a banda visszarepült Angliába. De nem volt túl sok idejük pihenni, mivel 1979. januárjában már ismét az európai kontinenst járták. A koncertsorozat Hamburgban vette kezdetét. Márciusra bezárkóztak a Montreux-i Mountain Stúdióba, hogy a “live” albumukon dolgozzanak. Az együttes élvezte a mountreux-i békét, és kedvelték az ottani stúdiót, így úgy döntöttek, hogy megveszik (a stúdiót, nem a várost!). Amikor Freddie-t megkérdezte David Richards, az állandó hangmérnökük, hogy miért vásárolták meg, és mit szándékoznak vele csinálni, Freddie válaszképpen csak néhány szellemes megjegyzést tett.

1979. áprilisában az együttes Japánba repült, hogy tovább turnézzon. Júniusban felkeresték az All England Lawn Tennis Clubot, és megkérték oket, hogy egy koncert erejéig használhassák a wimbledoni központi pályát (természetesen a verseny után). A kérelmüket azonban visszautasították.

Az együttes elso koncertalbuma, a LIVE KILLERS 1979. júniusában jelent meg, és nagy kereslet mutatkozott iránta. A Queen-t felkérték, hogy készítse el egy sci-fi, a Flash Gordon film zenéjét. Amikor az ötletet eloször megbeszélték Dino De Laurentiis producerrel, o egyszeruen azt kérdezte, hogy “kik egyáltalán a Queen együttes?” A banda beleegyezett a munkába, és júniusban, Münchenben láttak hozzá.

1979. végén a Queen belekezdett a The Crazy Tour koncertkörútjába. Ez olyan elokelo helyszíneket foglalt magában, mint a purley-i Tifanny’s, a The Lewisham Odeon, az Alexandra Palace és végül a The Hammersmith Odeon. Egyike voltak azon együtteseknek, amelyek felléptek nevezetes helyeken, hogy pénzt gyujtsenek az éhezo kambodzsai embereknek. Ez alatt a koncertkörút alatt a banda turnémenedzsere, Gerry Stickells, rosszullett a színfalak mögött, és kórházba kellett szállítani. Gerry ott volt a Queen összes turnéján 1976. óta (és késobb is valamennyin).

1980. elején a banda a The Game címu új albumán dolgozott. Ez volt az elso lemezük, amelyen már szintetizátorok elektronikus ördöngosségeit is alkalmazták. Júniusban ismét észak-amerikai koncertturné következett. Roger hozzáfogott elso szóló albuma elkészítésének.

A THE GAME 1980. júniusában jelent meg. Az Another One Bites The Dust az együttes világszerte legnagyobb példányszámban eladott kislemezévé vált. Hatalmas siker volt az USA-ban, a rock, soul és diszkólisták vezetoje. Az együttes pedig elnyerte a Dick Clarke-díjat mint a legjobb banda, továbbá a Billboard lista díját a csúcssikeru kislemezért, és számos egyéb díjra javasolták – például a Grammy’s Canadian Juno’s-ra.

1980. december 8-án jelent meg a FLASH GORDON címu soundtrack album. 1980. végére a Queen több mint 45 millió nagylemezt adott el világszerte.

1981. februárjában egy újabb távol-keleti turnét követoen az együttes Rio de Janeiro-ba repült, hogy megkezdje elso dél-amerikai koncertsorozatát. A Queen volt az elso rockegyüttes, amely Dél-Amerikában stadionbeli koncertezésbe fogott – kikövezvén az utat számtalan más együttes számára, amelyek késobb követték példáját. A banda berendezéseit egy bérelt magángépen, egy Flying Tiger 747-es teherszállítón kellett Tokióból odarepíteni: az út Tokió és Buenos Aires között a leghosszabb a világ két fovárosa között.

Az elso dél-amerikai fellépést Buenos Aires-ben tartották 1981. február 28-án. Az együttes megtöltött három további argentin stadiont, nyolc nap alatt öt teltházas koncerten játszottak. Ezt követoen kétszer léptek fel a hatalmas Sao Paulo-i Morumbi stadionban. Az elso estén 131 ezer ember vett részt a koncerten, és ezáltal a Queen beírta magát a rocktörténelembe – ez volt a legnagyobb fizeto közönség egy együttes számára az egész világon. Azon a két Morumbi stadionbeli estén 251 ezer ember látta a Queen eloadását – ez nagyobb közönség, mint amit a legtöbb együttes az egész pályafutása során elvárhat! Mindenegyes Queen album az argentin toplisták elso 10 helyének valamelyikén szerepelt a turné folyamán – újabb rekord a világ összes együttese számára. Mialatt Sao Paulo-ban voltak, az együttes azt ünnepelte, hogy a Love Of My Life kislemez egymást követo 12 hónapon át tartózkodott a helyi listán.

1981. áprilisában Roger megjelentette elso szólóalbumát FUN IN SPACE címmel. A Queen visszautazott Dél-Amerikába, ezt a visszatéro koncertturnét nevezték The Gluttons For Punishment Tour-nak. A két utolsó venezuelai fellépést azonban törölniük kellett, mert az ország korábbi elnöke meghalt. Így az együttes továbbutazott, hogy Monterrey-ben és Pueblában játsszon, éppen csak Mexiko City határában. Ezalatt az együttes koncertszervezojét, Jose Rotát letartóztatták és bebörtönözték – több mint 25 ezer dollár óvadékot kellett kifizetniük, hogy kihozzák a fegyházból, és a turné folytatódhasson!

GREATEST HITS, GREATEST FLIX és GREATEST PIX 1981. októberében egyszerre jelent meg. A Greatest Hits, az album a megjelenését követoen azonnal felkerült a listákra, és ritkán hiányzott a brit listákról azt követoen is! A Greatest Flix, a videó az elso olyan igazi klipgyujtemény volt, amelyet a kereskedelmi forgalomban együttes megjelentetett. A Greatest Pixet, a könyvet Jacques Lowe állította össze, aki Kennedy elnök személyi fényképésze volt annak hivatali idejében. Ez a mu Jacques szubjektív válogatása volt az elmúlt évtized legjobb Queen képeibol.

Az együttes tizenkettedik nagylemeze, a HOT SPACE 1982. május 21-én jelent meg, mialatt a banda egy hosszú európai turné kellos közepén volt. Június 5-én egy óriási szabadtéri koncertet adtak a Milton Keynes Bowlban. Az egész show-t filmre vette a Tyne Tees TV Gavin Taylor rendezésével, hogy a Négyes Csatorna The Tube címu musorában késobb bemutassák. 1982. szeptemberében a japán Mercury Records lemezvállalat megjelentette a Gettin’ Smile címu lemezt – amelyet eredetileg kalózfelvételnek hittek, de késobb kiderült, hogy az valóban az igazi Smile!

1983. januárjában Freddie nekilátott szólóalbuma készítésének, és Roger is dolgozni kezdett a második szólólemezén. Az év elso felében Brian Los Angeles-be repült, és találkozott néhány közeli barátjával a The Record Plant stúdióban. Volt néhány alapötlete a munkához, de ez alapjában véve egy hosszú rögtönzés (“jam session”) volt. Nem állt szándékában, hogy Edward Van Halen, Alan Gratzer, Phil Chen és Fred Mandel tehetsége nyom nélkül maradjon – és így a magnó az egész “session” alatt egyfolytában bekapcsolva muködött. Az eredmény egy mini album volt STAR FLEET PROJECT néven, amelyet 1983. októberében adtak ki.

A Queen 1983. augusztusában visszaköltözött a stúdiókba, hogy egy újabb album felvételének lásson neki. A munka a Los Angeles-i The Record Plant stúdióban kezdodött – ez volt az elso Queen lemezfelvétel Amerikában. Néhány hónapos munka után LA-bol átköltöztek Münchenbe, abba a városba, amelyben a banda annyi idot töltött a lemezfelvételek során, hogy már majdnem az otthonuknak gondolhatták!

1984. februárjában jelentette meg az együttes a tizenharmadik albumát THE WORKS címmel. A lemezen szereplo Radio Ga Ga hatalmas sláger lett, 19 országban érte el a listák elso helyét. A David Mallett által rendezett klipben ismét részt vettek fan club tagok is. A tapsoló kórus élo fellépések kedvenc attrakciójává vált szerte a világon. A The Works másik kislemeze az I Want To Break Free volt – és ebben a botrányos klipben szintén szerepeltek az együttes rajongói is. A banda tagjai a népszeru brit szappanopera, a “Coronation Street” noi szereploi “borébe” bújtak. Amikor megkérdezték, hogy “miért?”, Roger azt felelte, hogy elege lett a komoly, hosies videókból, és úgy gondolta, hogy itt az ideje, hogy némi humort csempésszenek a klipjeikbe, és megmutassák, hogy még mindig tudnak nevetni magukon. Az MTV Amerikában visszautasította, hogy bemutassa a kislemez klipjét.

1984. júniusában Roger megjelentette a második szólóalbumát, STRANGE FRONTIER címmel. Szintén júniusban egy Guild Guitars nevu cég piacra dobta Brian otthon készített Red Special gitárjának speciális másolatát. BHM1-nek hívták, és Brian komolyan közremuködött a gyártás minden fázisában. Sajnálatos módon azonban egy évvel késobb Briannek és a Guild cégnek néhány megbeszélése volt a hangszer kivitelezésével kapcsolatban, amely azt eredményezte, hogy a Guild leállította a gyártást.

Augusztusban a Queen Belgiumba repült, és kezdetét vette a The Works turné. Októberben a dél-afrikai Bophuthatswanáléptek fel és több alkalommal a híres Sun City Superbowl-ban. Maguk a fellépések is tele ban voltak problémával, mivel Freddie-nek komoly hangproblémái voltak, ami több koncert lemondásával járt. Ezek a nehézségek azonban elhanyagolhatónak bizonyultak ahhoz viszonyítva, amikor az együttes hazatért. A dél-afrikai apartheid rendszer miatt ugyanis a fellépéseik komoly felháborodást váltottak ki. A Queen kitért a vádaskodások elol – mondván, hogy nem politizálnak, és azért utaztak Dél-Afrikába, hogy az ottani embereknek játsszanak, nem pedig egyéb okok miatt.

A Queen elso teljes hosszúságú videóját 1984. szeptemberében adták ki. A We Will Rock You-t az együttes 1981-es montreali koncertjein vették fel. Szeptember folyamán a Queennek nem kevesebb mint kilenc albuma szerepelt a brit 200-as listán.

1985 volt a Rock In Rio éve. A világ legnagyobb rock fesztiváljaként tuzték musorra, és a Queen volt az egyik fo attrakció. Az egész fesztivált rögzítették, és Dél-Amerika-szerte sugározták. A Queen volt az egyetlen a fellépo együttesek között, amely megszerezte a jogokat a musorának videón történo megjelentetéséhez – a Live In Rio 1985. májusában jelent meg.

Az együttes 1985. április 13-án koncertezett elso alkalommal Új-Zélandon az aucklandi Mount Smart Stadionban. A banda érkezésekor találkozott a szálloda elott az apartheid rendszer ellen tüntetok egy csoportjával. Tony Hadley, a brit Spandau Ballet együttes énekese átrepült Ausztráliából, ahol a csapata éppen turnézott, hogy megtekintse a Queen eloadását – és azzal honorálták, hogy felkérték: csatlakozzon a Queenhez a koncert ráadás részében.

Freddie elso szólólemeze, a MR BAD GUY, április 29-én jelent meg, miközben az együttes éppen Ausztráliában turnézott. Az egész melbourne-i koncertet világítóberendezések nélkül kellett lejátszaniuk, mert a számítógépes rendszer, amely a világítást irányította, lerobbant. Egy problémákkal fuszerezett ausztráliai turné után – nem kis gondot jelentett ugyanis a szüntelenül szakadó eso – a banda átrepült Japánba. A tokiói olimpiai uszodában tartott koncertjüket filmre vette az NHK, hogy bemutassa a japán TV hálózatán.

1985. július 13-a olyan nap volt, amely bekerül a történelembe, mivel a Live Aid koncertre figyelt a világ a londoni hatalmas Wembley Stadionból és az amerikai Philadelphiából. A Queen csak egyike volt a fellépok között a világ legsikeresebb együtteseinek, melyek mind egy húsz perces musort mutattak be. A Queent a sajtó és a közönség egyaránt megválasztotta a Live Aid legjobb együttesének. Ez az esemény fordulópont volt a Queen történetében.

Kicsit korábban úgy döntöttek, hogy szünetet tartanak, de ez a nap megújult lendülettel és lelkesedéssel ismét összehozta oket. A One Vision volt az elso kislemez, amely megtelt új ihlettel.

A Queent megkereste Russell Mulcahy, hogy készítsék el az elso egész estés filmjének, a Highlandernek – mely egy fantasztikus mese egy halhatatlan skót férfirol – a zenei anyagát. Egy interjú során Mulcahy úgy nyilatkozott, hogy a Queen az elso együttes, amelyre gondolt.

1986. márciusában John alakított egy új bandát The Immortals néven, hogy írjanak és felvegyenek néhány számot egy készülo film, a Biggles számára. Végül is csak egyetlenegyet vettek fel – No Turning Back címen, és az együttes feloszlott.

Június 2-án a Queen megjelentette tizennegyedik nagylemezét, a Highlander soundtrackjét, A KIND OF MAGIC néven. Az album elso helyen került fel a brit slágerlistára, és az elso öt között maradt tizenhárom egymást követo héten át.

Június 7-én a Queen ismét “akcióba lépett”, mivel a banda nekilátott az európai Magic turnéjának. Az elso brit fellépés a newcastle-i St. James Park stadionjában volt. Az együttes és a koncertszervezo Harvey Goldsmith felajánlotta a koncert teljes bevételét az International Save The Children Fund nevu alapítvány részére. Július 11-én a Queen Tornado, ahogy Freddie nevezte, elsöpörte Londont, és két teltházas show-t mutattak be a Wembley Stadionban. Ezek alatt az A Kind Of Magic album négy hatalmas felfújható szereplojét bocsátották fel a közönség körébol. A második este musorát a Tyne Tees filmre vette – ismételten Gavin Taylor rendezésével –, hogy késobb bemutathassák a TV adón.

Amikor azután késobb ténylegesen levetítették a koncert felvételét, az lett az elso rádión és tévén egyszerre leadott musor – a brit negyedik csatorna és a The Independent Radio Network sugárzásában.

Július 27-én a Queen ismét történelmet csinált (lassan már szokássá vált a banda történetében), amikor a budapesti Népstadionban játszottak. Ez volt az elso alkalom, hogy egy nagyobb rock együttes a keleti blokkban stadionnyi tömeg elott koncertezett. Ráadásul a jegyeket már jó elore eladták. A koncertet filmre vette a Magyar Állami Filmvállalat, a MAFILM.

Augusztus 9-én az együttes a hertfordshire-i Knebworth Parkba repült a speciálisan újradekorált “Magic Helicopter” segítségével. Ez volt a Magic Tour utolsó koncertje és egyben a turné legnagyobb show-ja is több mint 120 ezer ember elott. Hatalmas közlekedési dugót is okozott, mivel mindenki közel azonos idoben igyekezett megérkezni a koncert helyszínére. Ezen az európai turnén több mint egymillió ember látta a Queent, ebbol egyedül Nagy-Britanniában 400 ezer.

1986. novemberében az EMI kiadta CD-n az összes Queen nagylemezt – ez volt az elso alkalom, amikor egy eloadó teljes anyagát egyszerre megjelentették. Decemberben dobták piacra az együttes tizenötödik nagylemezét, egyben a második live albumát. A LIVE MAGIC rögtön a harmadik helyre került a brit slágerlistán.

December 13-án a banda “Live In Budapest” címu filmét bemutatták Budapesten (délelott 9-kor), és kilenc (!) teltházas eloadásra került sor azon a napon. Hét eloadást tartottak mindenegyes nap egy teljes héten át.

1986. során a Queen egyedül Nagy-Britanniában 1.774.991 albumot adott el.

1987. február 3-án Freddie megjelentette a The Great Pretender címu régi, nagy sikeru Platters szám feldolgozását. A klipben számos jelenetet felelevenített a saját és Queen videókból. Peter Straker színész, Roger Taylor és Freddie mindhárman parókát húztak a fejükre, és noi háttérénekesekké váltak. Nem volt olcsó mulatság a klip megvalósítása!

Freddie 1986. márciusában találkozott a spanyol operadívával, Montserrat Caballéval annak barcelonai otthonában. Meglepo barátság jött létre, amikor Montserrat beleegyezett egy album felvételébe Freddie-vel. Freddie írt neki egy számot Barcelonáról, és a duó hozzálátott egy lemez megírásának és felvételének. Freddie és Montserrat 1987. májusában lépett eloször közösen színpadra az Ibiza 92 fesztiválon, amelyet a híres Ku Clubban tartottak a szigeten. Természetesen a Barcelonát adták elo.

1987. augusztusában Roger új zenekar, a The Cross számára keresett zenészeket hirdetés útján. Egy olyan új együttest akart, amellyel számokat írhat és – még fontosabb – turnézhat a Queen növekvo hosszúságú “piheno” idoszakai alatt.

A Barcelona címu kislemez 1987. szeptemberében jelent meg Spanyolországban, és rengeteget adtak el belole már az elso három óra alatt. A Spanyol Olimpiai Bizottság ezt a számot választotta az 1992-ben rendezett olimpiai játékok hivatalos zenéjének, majd késobb megváltoztatták a döntésüket, ami nagy felháborodást váltott ki a rajongók körében.

Rudi Dolezal és Hannes Rossacher, egy osztrák rendezo, producer követték a Queent egész Európában a Magic Tour alatt, filmre vették oket a színpad, a színfalak mögött, pihenoidoben és általában a turné alatt. Azután összeválogattak koncertfelvételeket, interjúkat és kliprészleteket. Meginterjúvolták az együttest, a banda barátait, rajongóit és más sztárokat. Végül 1987. novemberében megjelentettek videón egy háromrészes dokumentumválogatást The Magic Years címmel. A trilógia számos díjat elnyert, például az amerikai Silver Screen-díjat (mely a legnagyobb film és TV fesztivál a világon) és az IMMC-díjat a montreux-i Golden Rose TV fesztiválon. Szintén 1987 folyamán a Queennek adták a tekintélyes Ivor Novello-díjat a brit zenéhez való jelentos hozzájárulásukért.

1988. januárjában az együttes ismét stúdióba vonult, hogy nekilásson a következo album elkészítésének. Január 25-én a The Cross megjelentette debütáló lemezét SHOVE IT címmel. Belefogtak elso európai turnéjukba, klubokban és egyetemeken játszottak Nagy-Britanniában és németországi klubokban.

Freddie és Montserrat október 8-án ismét megjelentek az óriási La Nit eseményen Barcelonában, amelyet azért rendeztek, hogy megünnepeljék az olimpiai zászló megérkezését Szöulból. Freddie és Montserrat zárta az estet a Barcelona, a The Golden Boy és a How Can I Go On számokkal a közös albumukról, amelyen megjelent Spanyolország királya és királynéja is.

A BARCELONA, a duó albuma 1988. október 10-én jelent meg. Az ez alkalomból rendezett parti igen pazar esemény volt a Covent Garden Opera House Crush Barjában – megfelelo erre az alkalomra!

December 4-én a The Cross fellépett a londoni Hammersmith Palaisban egy kizárólag a fan club tagjainak rendezett partin. Brian és John meghívott vendégként jelent meg a színpadon.

1989. május 22-én dobták piacra a THE MIRACLE címu nagylemezt, mely a brit slágerlistán rögtön az elso helyre került. Hatalmas világsikert ér el az együttes új albuma, a legtöbb európai országban a listák élére ugrott. Hogy népszerusítsék a lemezt, a banda mind a négy tagja megjelent a Radio One stúdiójában, és Mike Reid DJ meginterjúvolta oket, ami elég nagy siker volt a számára, mert az együttes tagjai több éve nem adtak közös interjút.

Mivel közeledett az évtized vége, számos “Best Of The Eighties” musort mutattak be a TV csatornák, foleg Nagy-Britanniában. A Queent megválasztották az Independent Television nézoi és annak a TV Times magazinjának olvasói a 80-as évek legjobb együttesének. Hatalmas elismerés volt, roppant elégedett voltak, és mind a négyen megjelentek a show-ban, hogy átvegyék a díjat.

1989. novemberének végén a Queen ismét stúdióba vonult, hogy nekilássanak a következo nagylemez elkészítésének.

1990. február 18-án az együttest ismét kitüntették, a brit hanglemezipar elismerte (végre) munkásságukat, és megjutalmazták oket a brit zenéhez való hozzájárulásukért adományozott díjjal. Közösen vették át a díjat, és egy hatalmas partin vettek részt a londoni Groucho Clubban.

A The Cross március 26-án megjelentette második albumát MAD BAD AND DANGEROUS TO KNOW címmel, amely egy idézet volt a hóbortos, különös Lord Byron leírására! Az együttes részt vett egy rövid németországi turnén is.

Brian idoközben zenét írt Shakespeare Macbethjának a londoni Riverside Theatre által bemutatott változatához.

1990. novemberében a Queen jelentos új lemezfelvételi megállapodást írt alá Észak-Amerikában a Disney finanszírozta Hollywood Recordsszal. A kiadó rögtön ezután nekilátott, hogy a Queen népszeruségét növelje az Államokban, és tervek születtek az összes Queen album újrakeverésére és újrakiadására. Mostanáig azonban ilyen formában nem jelentették meg az USA-ban a teljes kollekciót.

December 7-én a The Cross a londoni Astoria Theatre-ben játszott, és egy másik Queen Fan Club partin. Brian csatlakozott hozzájuk a színpadon a ráadás során.

1991. január 14-én jelentette meg a Queen a hat és fél perc hosszú Innuendo kislemezét. Hatalmas siker volt, az együttes harmadik kislemeze került általa a slágerlista elso helyére Nagy-Britanniában, és Európa-szerte biztosította az elso helyet. A nagylemez – szintén INNUENDO címmel – február 4-én jelent meg, és azonnal a brit lista elso helyére ugrott, egész Európában a slágerlisták elso helyét ostromolta.

1991. márciusában a The Cross stúdióba vonult, hogy nekifogjon a harmadik album, a BLUE ROCK munkálatainak. A lemez szeptemberben jelent meg az Elektrola gondozásában – kizárólag Németországban. A Queen-tagok áprilisban ismét stúdióban töltötték napjaikat, és a következo nagylemezen dolgoztak.

1991. május 30-án